Hosszú huzavona után, tegnap végülis lejutottunk Szársomlyóra. Teljesen megértem miért féltik annyira azt a hegyet.. gyönyörűséges.
Érkezésünkkor már sokan hemperegtek a hegytetőn.. helyi nagykártyák, pesti nagykártyák szépen megférve egymás mellett :) A szél sajnos nem volt épp ideális, kicsit jobbos de ahhoz képest, hogy semmi szelet nem jeleztek előre, voltak jó befújások. A megfelelő pillanatot megtalálva, a helyiek lassan startra álltak, izgultunk is értük, annyira nem győzőtt meg amit láttunk. Persze alaptalanul aggódtunk, szép lassan elindult az első pár ernyő hátra. Én eltököltem a startot mert vártam, hogy az előttem álló ernyő elstartol és az pont ideális hely lesz nekem is de hát nem ment. Adrival, Rebekával átmentünk hát a csaj sarokba de mire behelyezkedtünk, kiborult az összes festék, a befújások is ritkultak. Le is mondtam a napról, teljes nyugalommal figyeltem a szelet a felhőket amik kb. percenként születtek majd estek szét. Aztán BB elstartolt és amint láttam, hogy emelkedik, gondolkodás nélkül rástartoltam. Úgy 2 perccel később, ahogy lenéztem, már teljesen üres volt a starthely, ott girhelt mindenki nivóban az oldalas szélben. Itt még jobb pozícióban voltam de egy másik ernyővel valahogy egymást zavarva vesztettük el az emelést, ő visszasiklott a hegy elé én meg mondjuk úgy visszabotorkáltam a rotorba. Na ott kaptam mindent az arcomba.. inkább csak azért zavart ez, mert túl sokan lettünk mindenki esett kelt, nehogy ebből legyen baj. Nivó alá besüllyedve már a megritkult akváriumban, én is a leszállás mellett döntöttem.. Kinéztem a leszállót a többiek mellett és hát nem megszólalt a varió? Miért ne.. elkezdtem tekerni, a stabil 0.2-0.3 at :) csak tekertem és tekertem.. sok haszna nem volt de méterről méterre sodródtam el a hegy előtt. Lassan egész beerősödött már néha a 0.4 is befigyelt, monoton, unott hangon csipogott a varió. Fölöttem BB, Rebeka is küzdöttek és valahol mellettem Ancsa. 3/4ed óra keserves küzdés után, úgy 4kmerre voltam a hegytől, néha már elértem az 1000 métert is de fölé nem sikerült tekerni. (de legalább nem fáztam:) Koncepció nélkül én azért kitartóan girheltem a néha semmit, 500 és ezer között ingázva. Így négyen totyogtunk előre, BB és Rebeka voltak a húzóemberek mi meg Ancsával szagoltuk alulról az Ibolyát :) Jó volt végre csaj elvtársakkal együtt repülni :) Aztán Ancsa más utat választott, nem sokkal később le is szállt, én pedig próbáltam tartani a lépést, továbbra is elég alacsonyan.. figyelni kellett a talajra is, felhőkre is és nagy nehezen megfogtunk egy határozottabb emelést, ami felvitt egészen 1600ig, felhőalapig.
Végre felértem a társak szintjére, jó nagyokat szippantottam a friss levegőből :) és mentem is tovább, fényképeztem csak azt vettem későn észre, hogy elöttem minden kikékült. Gyorsan oldalszélbe fordulva próbáltam beérni valami foszlány alá, kísérőim pedig mögöttem kitartóan girheltek tovább. Innen kb. 4 perc alatt földet ért a lábam :) Elsiettem a továbbmenetelt de végülis nem bántam így sem. Tanulságos, girhelős jó repülés volt, gyakoroltam a türelmem fenntartását..
Leszállás után, odajött hozzám egy roma pár egy csacsis szekérrel, egyszerűen nem kérdeztek semmit csak néztek rám..próbáltam megtudakolni, hogy melyik a legrövidebb út a főutig de csak nem szólaltak meg.. nagy nehezen megkérdezték, hogy hát én meg hogy kerültem ide.. kicsit elbeszéltünk egymás mellett, mintha nem is egy nyelvet beszélnénk de sikerült kicsikarni a választ :) Durvának éreztem volna megkérdezni, hogy lefotózhatom-e őket :) Inkább elköszöntem, hamarosan jöttek is értem a többiek, ettünk, ittunk, jókat beszélgettünk, Jó kis nap volt nah!
Nagyon panaszra okom nincs, múlt héten a Tiszát most pedig a Dunát csodálhattam felülről :) Szársomlyó - Mohács, Szőlőhegy: 30km
repülés részletei: www.xcontest.org/hungary/repulesek/reszletei:icukat/3.4.2010/11:25
Érkezésünkkor már sokan hemperegtek a hegytetőn.. helyi nagykártyák, pesti nagykártyák szépen megférve egymás mellett :) A szél sajnos nem volt épp ideális, kicsit jobbos de ahhoz képest, hogy semmi szelet nem jeleztek előre, voltak jó befújások. A megfelelő pillanatot megtalálva, a helyiek lassan startra álltak, izgultunk is értük, annyira nem győzőtt meg amit láttunk. Persze alaptalanul aggódtunk, szép lassan elindult az első pár ernyő hátra. Én eltököltem a startot mert vártam, hogy az előttem álló ernyő elstartol és az pont ideális hely lesz nekem is de hát nem ment. Adrival, Rebekával átmentünk hát a csaj sarokba de mire behelyezkedtünk, kiborult az összes festék, a befújások is ritkultak. Le is mondtam a napról, teljes nyugalommal figyeltem a szelet a felhőket amik kb. percenként születtek majd estek szét. Aztán BB elstartolt és amint láttam, hogy emelkedik, gondolkodás nélkül rástartoltam. Úgy 2 perccel később, ahogy lenéztem, már teljesen üres volt a starthely, ott girhelt mindenki nivóban az oldalas szélben. Itt még jobb pozícióban voltam de egy másik ernyővel valahogy egymást zavarva vesztettük el az emelést, ő visszasiklott a hegy elé én meg mondjuk úgy visszabotorkáltam a rotorba. Na ott kaptam mindent az arcomba.. inkább csak azért zavart ez, mert túl sokan lettünk mindenki esett kelt, nehogy ebből legyen baj. Nivó alá besüllyedve már a megritkult akváriumban, én is a leszállás mellett döntöttem.. Kinéztem a leszállót a többiek mellett és hát nem megszólalt a varió? Miért ne.. elkezdtem tekerni, a stabil 0.2-0.3 at :) csak tekertem és tekertem.. sok haszna nem volt de méterről méterre sodródtam el a hegy előtt. Lassan egész beerősödött már néha a 0.4 is befigyelt, monoton, unott hangon csipogott a varió. Fölöttem BB, Rebeka is küzdöttek és valahol mellettem Ancsa. 3/4ed óra keserves küzdés után, úgy 4kmerre voltam a hegytől, néha már elértem az 1000 métert is de fölé nem sikerült tekerni. (de legalább nem fáztam:) Koncepció nélkül én azért kitartóan girheltem a néha semmit, 500 és ezer között ingázva. Így négyen totyogtunk előre, BB és Rebeka voltak a húzóemberek mi meg Ancsával szagoltuk alulról az Ibolyát :) Jó volt végre csaj elvtársakkal együtt repülni :) Aztán Ancsa más utat választott, nem sokkal később le is szállt, én pedig próbáltam tartani a lépést, továbbra is elég alacsonyan.. figyelni kellett a talajra is, felhőkre is és nagy nehezen megfogtunk egy határozottabb emelést, ami felvitt egészen 1600ig, felhőalapig.
Végre felértem a társak szintjére, jó nagyokat szippantottam a friss levegőből :) és mentem is tovább, fényképeztem csak azt vettem későn észre, hogy elöttem minden kikékült. Gyorsan oldalszélbe fordulva próbáltam beérni valami foszlány alá, kísérőim pedig mögöttem kitartóan girheltek tovább. Innen kb. 4 perc alatt földet ért a lábam :) Elsiettem a továbbmenetelt de végülis nem bántam így sem. Tanulságos, girhelős jó repülés volt, gyakoroltam a türelmem fenntartását..
Leszállás után, odajött hozzám egy roma pár egy csacsis szekérrel, egyszerűen nem kérdeztek semmit csak néztek rám..próbáltam megtudakolni, hogy melyik a legrövidebb út a főutig de csak nem szólaltak meg.. nagy nehezen megkérdezték, hogy hát én meg hogy kerültem ide.. kicsit elbeszéltünk egymás mellett, mintha nem is egy nyelvet beszélnénk de sikerült kicsikarni a választ :) Durvának éreztem volna megkérdezni, hogy lefotózhatom-e őket :) Inkább elköszöntem, hamarosan jöttek is értem a többiek, ettünk, ittunk, jókat beszélgettünk, Jó kis nap volt nah!Nagyon panaszra okom nincs, múlt héten a Tiszát most pedig a Dunát csodálhattam felülről :) Szársomlyó - Mohács, Szőlőhegy: 30km
repülés részletei: www.xcontest.org/hungary/repulesek/reszletei:icukat/3.4.2010/11:25
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése