Nem sikló, Mentő!

Ha már Tél apó ennyire büntet minket (ezért sem nagyon írtam, nem volt miről), szervezésre került egy mentőernyős tréning a klubban az elmúlt hétvégén.

Fura dolog a mentőernyő, mert kötelező felszerelés, mindenki fontosnak tartja, hogy a beülőben ott legyen, de valahogy az már általában elfelejtődik, hogy ezt meg is kellene tanulni használni. Hogy adhat biztonságérzetet egy olyan valami ebben a sportban, amit nem ismerünk?
2 évvel ezelőtt, résztvettem már egy ilyen tréningen, ahol szintén rengeteg információ elhangzott, betodult mind a többi nagy keszekuszaság közé de nem éreztem a valódi jelentőségét annak, hogy ez az eszköz valóban az életet mentheti meg. Akkor jó mókának vettem, dobáltunk mentőernyőhöz nagyon hasonló zsákokat, aztán megtapogattuk a sajátunkat is, buli volt.
A mostanit kicsit másként éltem meg, mélyebben megérintett, talán mert az azóta eltelt időben megtapasztaltam közel éles helyzeteket sőt tavaly nyáron egy előre megtervezett mentőernyő dobásom is volt, ami nem úgy sikerült ahogy én azt a kis fejemben összeraktam.
A téli olimián bekövetkezett halálos baleset valamint, hogy gyakorlatilag egész nap a baleset lehetőségéről beszélgettünk tudatosította bennem, hogy bizony, ez egy veszélyes sport. Ebbe igenis bele lehet halni. Egy pillanat alatt vége lehet. Lehuzzák a rolót és kész. Hiába vagy felkészült, egyszerűen bele lehet keveredni olyan szituációba ami akár az utolsó is lehet. Ez a közeg amit annyira szeretünk, amiért dolgozunk, hogy újra és újra benne lehessünk, egy pillanat alatt lehet a legnagyobb ellenségünk.

Nade természetesen nem ez a cél :) okos pilóta a lehető legöbb idejét tölti ezeknek a helyzeteknek a kiküszöbölésével, felkészüléssel, azzal, hogy a felszerelését ismerje tudja használni.

Szükségét éreztem annak tavaly, hogy kidobjam a sajátomat. Érdekelt az érzés, tudni akartam, hogy ha neagyisten éles helyzetbe kerülök, megoldom-e. (Nem.) Erre nem elég elméletben felkészülni. Fontos, hogy aki sokat tölt a levegőben időt szenteljen ennek.
Esetemben úgy terveztük, hogy egy nem jól kezelt féloldali csukásból lesz majd egy jó nagy spirál, aztán ebből akkor majd dobás. Ez a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy az én kedves kis ernyőm annyira kezes, hogy a lent tartott csukásból, nem indult el a pörgés. Annyira összezavart a szitu, hogy nem az történik amit szerettem volna - miközben fogyott a magasságom -, hogy hirtelen kreált B tervből húztam egy spirált de már dobtam is a mentőernyőt. Szinte azonnal V állásba állt a két ernyő a fejem fölött, borzalmas testhelyzetben, a vállaim illetve nyakamnál húzott az egyik ernyő a másik meg előre. Így próbáltam begyűjteni a főernyőt. Minden erőmet beleadtam. Kinlódtam vele az utoló pillanatig. Éreztem, hogy a hátam mögött himbálózik a fehér körkupola az "utálatos" másik meg mindenáron repülni akar. Vészesen közeledett a víz de a kezeim közül folyton kicsúszott a fékzsinór. Egyik oldali féket probáltam minél inkább közel húzni magamhoz, emiatt a kupola pörgött elöttem, egyre jobban betekerve a hevedereket.. persze itt hibáztam. Egyszóval becsapodtam így V-ben. Nem volt kellemes. Ha így kemény földre esem, az minimum lábtörés. Mondják, hogy ez az életedet menti meg, a sérülés lehetősége benne van. Szerintem ezt is ki kell küszöbölni, hogy a lehető legkisebb legyen a sérülés.

Ami tanultam az egészből, hogy véleményem szerint persze, fontos a dobás mikéntje, hogy nem dobod bele a főernyőbe, keresztül a zsinórókon, magad alá stb. de ami a dobás után történik az fontosabb. A lélekjelenlét, hogy azonnal elkezdj tudatosan foglalkozni a főernyővel. Vagy mindkét oldali féket kezd el a csigán áthúzva is, tekerni minden erőddel, vagy megkeresve az egyik szárnyvéghez menő zsinórt és azt húzni egészen a kilépő anyagáig és tartani addig amíg földet nem érsz.
Aztán pedig a földetérés pillanatában megpróbálni elvezetni az energiát, akár ezt is lehet otthon gyakorolni, magát az esést, küzdősportokban jártasak előnyben. :)

Szó mi szó, idén is kidobom a kis csomagomat víz fölött, lehetőleg nem elkövetve ugyanazokat a hibákat, hogy elégedetten pottyanjak bele a meleg vízbe, teljes meggyőződéssel, hogy tudom használni a mentőernyőmet! És minden embernek, aki a siklóernyőzést választotta, ajánlom kipróbálásra az élményt, "életlen" következmények nélküli helyzetben, hogy ezen se múljon!