Donovaly

Ma, munka közben, folyamatosan a tegnapon járt az eszem.. vagyis az egész hétvégén. Szombaton, hosszú idő után végre eljutottunk fallabdázni, mert utánna nézve a meteonak, a repülést inkább eltettük másnapra. Így hát szikrázó napsütés közepette kihirdettük droval közösen a sportnapot. (persze Újlakin repültek) Alattomos játék ez mert észre sem veszed ahogy kihajtod magadból az utolsó szuszt is. Folyamatosan vissza kellett fogni magunkat, hogy ne minden labdáért vívjunk életre szóló csatát csak easy-easy :) és még így sem maradt el az izomlázadozás, nem a kellemesebbik fajtából.:) Bár szeretem ha izomlázam van, olyankor tudatosul újra, hogy vannak egyáltalán izmaim.. de hogy ennyi helyen van, ezen mindig meglepődöm. 1 óra ugribugri aztán 3 napig még a wc ülőkére is kinszenvedés behelyezkedni :) Mondjuk ez mindig csak akkor ilyen nehezen viselhető, ha hosszabb időt kihagyunk. Szükséges rossz.. Nade, ezek közt a kínok közt készültünk vasárnapi túránkra.
Már sokat hallottam róla, láttam képeket, videót, tudtam, hogy síelésre alkalmas hely, valahogy eddig mégis kimaradt az életemből Donovaly. Múlt hétvégén mikor mi Lijakon vártuk a nagy áttörést, Emőék szétrepülték magukat itt, teljesen fel voltam csigázva, hátha adja. Gyenge délies szélben a legidálisabb mondták a szakemberek, emelett felhőtlen égboltot jeleztek előre, ígyhát nekivágtunk az útnak. Érdekes, hogy a társaság az oszlopos tagokat kivéve mindig kicsit cserélődik de valahogy egyre jobb kombinációk jönnek össze :) Szóval már odafele sem unatkoztunk.. mindhárom autóban volt rádió, ment az amatőrség végig..:) Ahogy közeledtünk szépen oszlott fel a köd, elérve a Tátra szélét pedig már csak a napsütésé volt a főszerep. Jól bekészültünk meleg ruhákkal, dro sokat járt már itt korábban, főleg snowbordozni, mondta, olyan mintha most is oda készülnénk. Csak a hó hiányzott.. (szerencsére) Elértük időben a felvonót, már mentünk is a hegyre. Körbenézve, látva a magas hegyeket, havas hegycsúcsokat körbe, kicsit össze is szorult a szívem... olyan szépséges és hogyhogy nem jártam erre még soha. A fák őszi ruhájukat magukra öltve pompáztak mindenfelé, üzenve, ők bizony felkészültek, már beköszönhet a tél..

Pár ernyő már csúszogatott mikor felértünk de láthatóan még nem indult be az idő, vártunk.. jó sokat vártunk, közben át is fagytam eléggé.. nem jó úgy startolni, hogy már didergős, úgyhogy sokat mozogtam, fényképeztem.. aztán én sem bírtam magammal, ahogy a többiek sem, lecsúsztunk.. Örültem, hogy nem adta :) Szétfagytam. Viszont a gyors pakolás, újra felmenetel üzemi hőfokra melegített és a második bekészülés után rövidesen újra lógott a lábam. Nem volt nagy idő, inkább csak girhelős de lehetett lejtőzni kicsit, tekerni, tekerni együtt a többiekkel a gyönyörűszép táj fölött.

Kicsit több mint fél órát repültem az elöző szétfagyás után nem is értettem, hogy bírom. Valahogy lekötötte a figyelmemet a varió kedves csipogása az ernyők kerülgetése és amikor már sokan elmentek inkább leszállni akkor kezdtem érezni a hideget, pontosabban már nem érezni az ujjaimat.. A leszállóban hajtogatás előtt még várnom kellett jó tíz percet mire szépen visszafolyt borzalmas szurkálások közt a vér a kezembe.. fűtött kesztyű kell :) Előkerült Gyurink sokat emlegetett könyve is, olvastunk pár oldal belőle, majd a sok olvasás hatására vidáman búcsút intettünk. Hazafelé még betértünk valami K betűs helyre, ami egy faház volt igazán bensőséges hangulattal, tűzrakással, barátságos kiszolgálással és bőséges lakomával. Tartalmas jó kis nap volt ez, sok ilyet kívánok még magunknak :)
Még képek: http://skywalk.hu/gallery.php?gid=688