Reload

Távrepülés. Érdeklődve figyelem a körülöttem lévőket, kinek mit jelent. Alapvetően arra jutottam, hogy 2 csoportban oszlanak meg a pilóták.

Az első csoportba azokat sorolnám -ahova én is tartozom jelenleg-, akik már kacsintgatnak a távrepülés felé, voltak már eredményeik de pusztán a repülés szeretéért, élvezetéért repülnek. Akiknek egyszerűen az is örömet okoz, ha sikerül kitekerni, idegen tájak fölött suhanni, együtt repülni másokkal még akkor is, ha km-erben a távolság jelentéktelen. Minden egyes alkalom mélyen beleég az emlékezetükbe, bármikor felidézve azt, beleborzongva..
A második csoportba ahogy látom azok tartoznak, akik ezen már túlléptek. Rutinszerűen tolják a távokat egymás után. A starthelyen nézegetik a térképet, lehetőségeket, km-eket, nyomkodják a GPSt vadul, ösztönből tudják mikor kell indulni a minnél nagyobb repülés érdekében. Tudják egymásról, ki miben jobb és mennyivel, a tudást pontokban mérik az MKKban és már minden csak erről szól. (remélem tévedek:)
Természetesen, hogy ez megállja a helyét, szolni kell a kivételekről is akik a megállapítást erősítik.
Engem is elkapott egy kicsit a gépszíj. Beneveztem a Ligára pusztán kiváncsiságból, tanulási szándékkal. Érdekeltek a feladatok, a fent említett 2. csoport által kialakult hangulat, szakértés, taktikák. Az első kört nagyon izgalmasnak éltem meg de nem a verseny miatt. Az volt ez első távom idén, élményszámba ment nagyokkal repülni, a Hortobágyot látni felülről.. A verseny csupán másodlagos volt, hogy ezért pontokat is adnak, hátjó :)

Most hétvégén került megrendezésre a második forduló. A két napból csak a szombatot lehetett használni, azt is csak elég bizonytalanul. Alapvetően K-Dki szelet jósoltak, ígyhát folyamatosan ment a felszállítás a DKi starthelyre. Utolsók közt érkeztünk, nagy nyüzsi volt de még feladatkiirás nem történt. Tanulva a korábbi fordulóból, első teendőm a cuccom összerakása volt, így nyugodtan tudtam figyelni az eseményeket. Sokáig ment a törpengés de végülis megszületett a feladatkiírás, egy tört vonalú oldalhátszeles táv lett 4 fordulóponttal, összesen 50km. A szélirány viszont viccelődni kezdett..Páran start után kidöcögtek a leszállóba, alig voltak befújások. Jó pozicióban álltam a legelső sorban, gondoltam ha menni kell akkor rajtam nem fog múlni, hogy én is ott legyek :) Pár start után egyre bizonytalanabb lettem. Addigiak mind leszállót dobtak ráadásul csukások kíséretében. Dro szólt, hogy épp hallotta, WG átment a DNYi starthelyre, talán ez nem véletlen.. kis várakozás után meggyőzött a bölcs lépése, elindultunk a másik helyre.. ahogy lecsatoltam, kiáltam az első sorból, páran elstartoltak és mintha még emelkedtek is volna.. na erre, egyre feszültebben megtorpantunk és úgy döntöttem mégis maradjuk itt. Ahogy újra bekötöttem (itt már elég melegem volt) és beálltam a sor végére, a 10 ernyőből talán ketten tekertek ki, a többi leszálló.. viszont láttuk, ahogy a DNYi előtt emelkednek ki az ernyők.. Na erre már elég stresszes hangulatban újra az átvergődés mellett döntöttem.. lecsatol, Dro (akinek utólagosan is nagyon hálás vagyok) felvállalta a hordár szerepét :). Szomjasan, csurom vizesen átértünk, kideült, hogy a szél NYi, tehát pont a DNY és ÉNY közé fúj, gyorsan megint bekötöttem, bekapcsoltam a műszert és az első adandó izmos befújásra elstartoltam. Adta :) Olyannira adta, hogy pár perc alatt ezer méteren voltam a DKi starthely fölött.. láttam ahogy még mindig várják a befújást, ugyanabban a pozícióban.. innen nézve jó döntésnek tűnt a sok stresszel járó ideoda mászkálás..:)
Többet már nem néztem vissza, inkább előre-körbe, hogy talán vannak elvtársak is a környéken de sajnos csak páran bóklásztak tisztes távolban. Előttem egy szép felhő hízott, alatta is láttam ernyőket, ígyhát iránybavettem. Mire beértem alá, addigra a szemetet kicsit összefújta a szél :) csatlakozott hozzám két másik ernyő is, közben pedig figyeltem a GPSt, szépen csökkent a távolság az első fordulópontig.

Nem volt könnyű otthagyni a kedves felhőnket, előttem elég nagy erdősáv terült el, bizakodtam, hogy valahogy beérek a következő felhő alá, ahol már alapon láttam szintén pár ernyőt..viszont merültem, egyre jobban és intenzívebben. A szél sodort be kissé az erdő fölé, ahol semmi esetleges vészleszállót nem láttam, úgyhogy olyan 400 méteren az egyetlen fásbokros terültet kinéztem magamnak ami egyáltalán nem tetszett de valahogy éreztem, hogy lesz ott valami.. és igen. Nagyon rázósan, küszködősen sikerült megfogni az emelést.
A korábbi párosból egyikük, hasonlóan küzdve mint én, csatlakozott hozzám és együtt kitekertünk a megmentő felhőig.

Itt már a nagy erdő fölött 1600on nem tűnt veszélyesnek, hogy nincs leszálló, kinyílt a világ újra. :) Visszakoncetráltam a GPSre, kb. 3 kmert mutatott a pontig.. kicsit oldalszelezve haladva még a felhő alatt siklottam..és végre elértem a fordulót. 400m-nél váltott a kis drága énmeg mosolyogtam a maszk alatt, életem első fordulópontját tejesítettem :) Közben valahonnan előkerült még egy ernyő, így ismét 3asban repültünk tovább. Valamiért úgy alakult, hogy ők ketten beálltak mögém és libasorban haladtunk a nagy kékség felé. Gondoltam ez így nem lesz jó, ezért gyorsan tekertem kettőt, hogy legalább melléjük kerüljek, talán nagyobb esélyünk lesz továbbmenni. Ezzel viszont hátrébb kerültem náluk aztán szépen mindketten elkezdtek lerohadni. No ez megint nem lesz így jó, kicsit letérve a kijelölt útról, a Bükk lábánál probáltam keresgélni, nem hiába :) Nehézkesen de megfogtam, nem túl határozottan, arra mégis elég volt, hogy tovább haladjak vele a következő erdősáv széléig, Kisgyőrig. Közben beértem a második pontot is nagy örömömre viszont itt aztán elveszett minden. Oldalról újabb éppen elvérzőben lévő ernyők jöttek, szomorú sorsom ott lebegett a szemem előtt, ebből a magasságból nem vállalhattam az erdőt. Megmakacsoltam magam és elhatároztam, hogy amíg bírom tekerem a 0-t is. Úgy 40 perc után, mialatt néha besodródtam az erdő fölé, rápróbáltam minden irányra, jártam keltem, fogyott a lelkesedés, a nyakam is beállt, feladni készültem. Gondoltam, ha már ekkora közönség van lent, húzok egy SATot és legalább nem egyedül kell fuvart keresni vissza, amikor becsippant a varió.. nemsokra rá egész körön tekertem és ez felvitt kb. ezer méterre, meglepett :) Így már bevállaltam az erdőt.. A távolban feltűnt Miskolc.
Csipogás mentesen, csendben haladtam a 3. fordulópont felé, élveztem a siklást, a tájat, a meleget. Kinéztem magamnak mégegy reményteljes helyet emelkedési célzattal, de sajnos nem adta.. A miskloci cementgyártól délre találtam egy alkalmas leszállót és 1,1kmerre a 3. pont előtt véget ért a nap számomra de nem akármilyen vigyorral az arcomon :) 2 és fél óra alatt küszködtem össze a 34 km-ert és óriási örömmel töltött el, hogy első fordulópontos versenyemen sikerült idáig eljutni, hogy nem adtam fel. Ráadásként Dro közben el is indult értem, szóval minden tökéletesen alakult :)

Kicsit visszacsatolva az elejéhez, ahogy hazaértem jöttek az infók innen onnan, hogy nagyon jól szerepelek összesítettben is a pontok alapján. Azt szeretném, hogy az eredmények, pontok ellenére a repülés megélése, minden egyes levegőben töltött perc ugyanolyan sokat adjon mint eddig.. hogyha becsukom a szemem és visszaemlékezem akkor ne a helyezést, km-eket lássam magam előtt hanem átélhessem újra az egészet, ahogy ha most becsukom átélem.. Vigyázni kell ezzel a gépszíjjal.. nincs szükségem az elvárások, teljesítmények terhére, ez a sport sokkal szebb és több ennél!