A hosszú nyári túrák után beköszöntött az ősz, lassan közeledett a 4 napos szünet. Tudtuk, ki kell használni a szabadságot, talán idén utoljára lesz lehetőség a reppenésre. Nagy szervezés vette kezdetét, az úticél meghatározását az időjárástól tettük függővé, ami sajnos nem a várakozásainknak megfelelően formálódott. Egy mafla nagy ciklon terpeszkedett fölénk élénk északias széllel, ez pedig használhatatlannak tűnt a kiválasztott helyekre. Többen elbizonytalanodtunk, a maradást fontolgattuk, amikor Perec szólt, hogy esetleg Lijak adni fogja. Ha más nem kirándulunk egyet – gondoltuk és péntek hajnalban nekivágtunk az útnak..
Amolyan Solarisos utazás volt ez, gyakori kóla-kávé-cigi-pisi megállásokkal tűzdelve, térkép nélkül de végül azért csak megérkeztünk. A leszállóban, ami egyébként hatalmas és jól karbantartott, már vártak ránk Perecék, aztán közösen vártunk még a 2SE csapatra.. sokat vártunk J A hely speciális mikroklímával rendelkezik, hiába volt 20km-el arrébb 50km/h hátszél, láttunk ernyősöket lecsúszogatni, a körülmények ideálisnak tűntek. Végre mindenki megérkezett, pár instrukció és a célkereszt elhelyezése után megnéztük magunknak a starthelyet mi is.
Hasonlóan nagy és rendezett volt, bárcsak nekünk is lenne pár ilyen J A szél, az irány rendben, kiterít, startol, megy a leszállóba – legalábbis a Solaris csapat nagy része. Sikerült elkapni a gyogyi előtti leállást. Viszont a többieknek óriási beköszönő örömrepülést adott. Egyedül a felszállítás ütközött némi problémába, úgyhogy irigykedve néztük lentről a sofőröket a levegőben cikázni, a kocsi kulcsokkal a zsebükben. Aztán jó egy óra után szépen potyogott le mindenki, természetesen mi lent maradottak - a naplementében - visszamentünk még egy lecsúszásra, sietni kellett mert a starthelyen már enyhe hátszél fújt. Nagy futás és irány a félhomály. A nap utolsó sugaraiban valahogy kis csapatunk egyik tagja sem bírt magával. Volt ott helikopter próba, SAT, wing overek, spirálok és a végén természetesen célra szállás. A szállás egy fiúkollégiumban, meglepően tisztának és komfortosnak bizonyult. Este nagy közös zabálás, J kinek a bor kinek a sör.. Fárasztó, de tartalmas napot tudtunk magunk mögött.
Amolyan Solarisos utazás volt ez, gyakori kóla-kávé-cigi-pisi megállásokkal tűzdelve, térkép nélkül de végül azért csak megérkeztünk. A leszállóban, ami egyébként hatalmas és jól karbantartott, már vártak ránk Perecék, aztán közösen vártunk még a 2SE csapatra.. sokat vártunk J A hely speciális mikroklímával rendelkezik, hiába volt 20km-el arrébb 50km/h hátszél, láttunk ernyősöket lecsúszogatni, a körülmények ideálisnak tűntek. Végre mindenki megérkezett, pár instrukció és a célkereszt elhelyezése után megnéztük magunknak a starthelyet mi is.
Hasonlóan nagy és rendezett volt, bárcsak nekünk is lenne pár ilyen J A szél, az irány rendben, kiterít, startol, megy a leszállóba – legalábbis a Solaris csapat nagy része. Sikerült elkapni a gyogyi előtti leállást. Viszont a többieknek óriási beköszönő örömrepülést adott. Egyedül a felszállítás ütközött némi problémába, úgyhogy irigykedve néztük lentről a sofőröket a levegőben cikázni, a kocsi kulcsokkal a zsebükben. Aztán jó egy óra után szépen potyogott le mindenki, természetesen mi lent maradottak - a naplementében - visszamentünk még egy lecsúszásra, sietni kellett mert a starthelyen már enyhe hátszél fújt. Nagy futás és irány a félhomály. A nap utolsó sugaraiban valahogy kis csapatunk egyik tagja sem bírt magával. Volt ott helikopter próba, SAT, wing overek, spirálok és a végén természetesen célra szállás. A szállás egy fiúkollégiumban, meglepően tisztának és komfortosnak bizonyult. Este nagy közös zabálás, J kinek a bor kinek a sör.. Fárasztó, de tartalmas napot tudtunk magunk mögött.
2. nap
Másnap rossz hírek fogadtak a reggelinél. Perec lekérte a meteot, 27m/s –os magassági szelet mértek. Mindenesetre gyengülést vártunk, kimentünk a leszállóba, napfürdőztünk, fociztunk, előkerült pár ernyő, igazi késő nyári hangulatban töltöttük az időt.. Csak a szél nem akart gyengülni, lassan lemondtunk az aznapi repülésről. Inkább célba vettük a tengert, Olaszország nem volt messze, a városka másik fele már oda tartozott. Fél óra autózás és megpillantottuk a nagy vizet J (Nem gondoltam volna, hogy idén még látni fogom) Később az előző esti programot újraéltük, nagy zabálás, bor, sör.. a szálláson poker party majd nagy alvás.
3. nap
3. nap
Ismét verőfényes napsütésre ébredtünk, csak sokkal pozitívabb előrejelzéssel. Reggeli után egyenesen a starthelyre mentünk, ahol már nagy nyüzsi fogadott. Start után érezni lehetett, hogy ez bizony megtart.. Olyannyira, hogy volt aki közülünk szép nagy hurkot repült, volt aki 22km-es távot, volt aki visszaszállt, volt aki nem J egyébként meg mindenki repült csak úgy egy nagyon nagyot, lubickoltunk a termikekben, minden irányban megszámlálhatatlanul sok ernyő táncolt körbe-körbe, színesre festve az eget. Akit nem szívott ki teljesen a repülés az még visszament a délutáni jó kis gyogyira, ami egyben már a búcsút is jelentette. Hancúroztunk egy jót és végül ismét naplementében szálltunk le, feltöltődve a hegy energiáival és némi szomorúsággal, hogy ilyen gyorsan véget ért a túránk.
Induláskor még intettem egyet a sötétbe burkolózó hegynek, köszönetképp ezért a pár napért, igazán sokat adott mindannyiunknak és megígértem neki, hogy jövőre visszatérünk hozzá… ;)
A teljes galériát megnézheted itt:
http://www.solarispp.hu/gallerylistview.php?gid=501
Icukat
2008.10.30
Induláskor még intettem egyet a sötétbe burkolózó hegynek, köszönetképp ezért a pár napért, igazán sokat adott mindannyiunknak és megígértem neki, hogy jövőre visszatérünk hozzá… ;)
A teljes galériát megnézheted itt:
http://www.solarispp.hu/gallerylistview.php?gid=501
Icukat
2008.10.30
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése